Kölyökkutya a családban és a rendelőben

Ha az orvos kellő időt, energiátszán ezekre az első találkozásokra, megalapozhatja vele a későbbi optimális kapcsolatot, a gazda bizalmát, a kutya elfogadását. A cikk a kölyökkutyák kiválasztásával, nevelésével kapcsolatosan felmerülő kérdésköröket igyekszik áttekinteni

 

MIELŐTT DÖNTENÉNK...

Szerencsés esetben mielőtt a tulajdonos a kölyökkutya befogadásáról dönt, felkeresi állatorvosát. Ekkor érdemes tisztázni, miért is szeretnének kutyát. Ha a háttérben egy másik kutya halála áll, mindenképp figyelmet kell fordítani arra, hogy feldolgozta-e már a másik kutya halálát. Ha az új kutyát túl hamar fogadják be, sokszor olyan elvárásokat „nyomnak rá” a kölyökre, melyeknek az óhatatlanul nem tud megfelelni, a tulajdonos pedig csalódott lesz, s ez mindenképp rombolni fogja az újonnan épülő kapcsolatot. Például, „Bezzeg a régi kutyám már 8 hetesen szobatiszta volt!”, vagy „ő miért rágja meg a cipőket, az öreg kutya mellett mindent ott lehetett hagyni, soha nem nyúlt semmihez!” Ha azt látjuk, a tulajdonos irreális elvárásokkal indul neki a kutyanevelésnek, szánjunk időt rá, hogy segítsünk a reális gondolkodás alakításában, különben a kialakuló kapcsolatot számos feszültség fogja terhelni, s ennek később komoly, viselkedési problémákban is megnyilvánuló következménye lehet.
Ha a tulajdonos készen áll a kölyök befogadására, érdemes arra is időt szánni, hogy áttekintse milyen fajta, sőt milyen temperamentumú kutya illik hozzá, családjához, életkörülményeihez. Nem mindegy az sem, tapasztalt kutyás fogad-e be kölyköt, vagy a kiválasztandó kiskutya a gazda első kutyája lesz. Még a befogadás előtt jó látni, a kutya kint, bent, esetleg kertben, lakásban egyaránt lesz-e tartva, hogy a tulajdonos napi pár percet, vagy akár több órát szeretne foglalkozni vele. Nem mindegy, hogy a kutyát családtagként, még nyaralni is vinni szeretnék magukkal, vagy csak alkalmi jelleggel kerülnek majd kapcsolatba, és a kutya elsődleges feladata a ház védelme lesz. Ha a tulajdonos aktív életet él, s ezt kutyájával is szeretné megosztani, egészen más jellegű kutyát igényel, mint ha olyan kedvencet keres, aki nyugodtan heverészik mellette, megelégedve a simogatással, a tulajdonos környezetében pihenéssel.

 

Ha a tulajdonosnak komoly céljai vannak leendő kedvencével, például vadászni járna vele, őrző-védő vagy kutyás sport versenyen szeretne részt venni, esetleg rom-kutatásra, vagy segítő kutyának szeretné alkalmazni, érdemes munkakutyás vonalból választani a kölyköt. Fontos azonban a tulajdonosokban azt tisztázni, hogy a munkára tenyésztett kutyák igénylik a munkát, a vezetést, vagyis ezekkel célzottabban, komolyabb tudással felvértezve kell majd foglalkozni, s általában több gazdával töltött időt is igényelnek felnevelésük, sőt későbbi életük folyamán is. Egy-egy jó munkakutyára egy céltudatos tulajdonos akár éveket is vár, míg a megfelelő párosításból megszületik a hozzá temperamentumban is illő kutya.
A média hatásának köszönhetően gyakran szembesül az állatorvos azzal is, hogy a leendő tulajdonos az éppen legdivatosabb, vagy az aktuális filmekben éppen szereplő kutyafajták egyikét szemelte ki magának. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a filmekben látott, szuperintelligens, minden feladatot megoldani képes, vagy éppen nagyon viccesen, jópofán, már-már emberien viselkedő kutyák speciálisan válogatott és képzett kutyák, s annak esélye, hogy egy pont ilyen képességekkel rendelkező kölyköt találjunk, igen csekély. Ilyenkor két tényező is figyelembe veendő:

  • hogy az adott fajtában az üzleti lehetőséget meglátva, a „szaporítók” valószínűleg nagyon sok, sokszor véletlenszerűen válogatott párosításból származó kölyköt „hoznak le”, melyek számos problémával terheltek lehetnek,
  • hogy a tulajdonos sokszor filmekből ellesett irreális elvárásainak, még egy jó képességű kölyök sem biztos, hogy meg tud majd felelni.

Vannak fajták, melyekhez már így is komoly sztereotípiák társultak, ilyen például a gyönyörű és végletekig hűséges skótjuhász, vagy a szuperintelligens border collie, vagy a semmitől vissza nem riadó, félelmet, fáradtságot nem ismerő németjuhász, hogy csak néhányat említsünk. Az utóbbi években egyre gyakrabban szembesülhetünk vele, hogy valaki bordert választ, mert „az olyan intelligens”, majd teljesen értetlenül áll az előtt, hogy a kutya mennyi figyelmet, feladatot, munkát igényel ahhoz, hogy nyugodtan lehessen élni vele, anélkül, hogy állandóan ugatna, vagy szétszedné a kertet, vagy a lakást. Sokszor a gazda teljes életmód-váltásával járhat egy ilyen kutya befogadása, tartása. Ennél még nehezebb helyzetet idézhet elő, ha valaki kellő tapasztalatok híján befogad egy munkavonalas németjuhász, vagy malinois kölyköt, s nincs meg benne sem a kellő tudás, sem a kellő határozottság, következetesség, vezetőkészség egy ilyen kölyök felneveléséhez. Egy domináns, temperamentumos, a gazda fejére növő, vagy akár irányíthatatlanná váló kutya akár veszélyt is jelenthet családjára, vagy környezetére.

Befogadás előtt

A befogadás előtti tanácsadás fontos része lenne az állatorvosi munkának, bár a hazai tapasztalatok inkább azt mutatják, hogy a tulajdonos sokszor egyedül, szakember megkérdezése nélkül dönt a kutya befogadásáról. A tapasztalatok, ismeretek hiányának következménye később komoly problémákat okoz, sok kutya kerül menhelyre éppen a hibás választás, a problémás viselkedés, a gazdával össze nem illés miatt. Napjainkban már számos (az FCI közel 400 fajtát ismer el) fajta közül választhat a leendő gazda. Érdemes tehát időt, energiát szánni a megfelelő fajta kiválasztására, hiszen optimális esetben 10-13 évet fog leendő kedvencével eltölteni, s egyáltalán nem mindegy sem a kutya, sem a tulajdonos számára, hogy milyen lesz ez az együtt töltött idő.
Ha valaki – s szerencsére egyre többen vannak ilyenek – úgy dönt, hogy leendő kedvencét valamelyik menhelyről fogadja örökbe, a választásnál ott is érdemes tudatosnak lenni. Menhelyi kutyák esetében gyakran nem tudunk sokat a kölyök (illetve sokszor inkább növendék) előéletéről, még ha a menhelyen született is. Sokszor nem ismert az apa, ha kölyökként került a menhelyre, gyakran az anyáról sem tudunk semmit. Ekkor leginkább a külsőt, a kutya aktuális viselkedését használhatjuk támpontként, de érdemes részletesen kikérdezni a kutya gondozóját is. Ezen kiskutyák esetében érdemes még több időt fordítani az első állatorvosi vizitre, hiszen a tulajdonos még kevesebb információval bír, mint egy tenyésztőtől származó kiskutya esetében. Amíg fajtatiszta kölykök esetében támaszkodhatunk a fajtajellegzetességekre, addig keverékek esetében inkább találgathatunk, vajon milyen lesz a kölyök, ha majd felnő. Ez esetben, a bizonytalanságot tovább fokozza az is, hogy a kölyök korai kölyökkoráról – a korai szocializációról – gyakran semmit sem tudunk.